Azt hiszem, jó néhány nőtársammal együtt őszintén bevallhatom, hogy a Példabeszédek könyvében leírt „derék asszony dicséretéről” szóló igeszakasz (Péld 31,10-31) nem tartozott a kedvenc olvasnivalóim közzé. Mindig úgy éreztem, hogy túl kevés vagyok ahhoz az asszonyhoz képest.

Amikor az ember olvassa, hogy milyennek kellene lennie, és minden erőfeszítése ellenére kudarcot vall, az nem segíti a helyes énképe kialakításában. Ezen indokok miatt mindig kikerültem ezt a részt. Amikor azonban mégis tanulmányozni kezdtem, rávezetett a Szentlélek, hogy ne a tettek felől közelítsem meg, mert az asszony attitűdje, jelleme az, ami fontos. Ebből a szempontból figyelve máris izgalmasabbá vált a tanulmányozás.

Alakuló jellem

A derék asszony leírásából két igeverset szeretnék most kiemelni: „Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese” (Péld 31,17-18).

Egy erős, sikeres nőt látok magam előtt. Vajon mindig ilyen volt? Mit tett azért, hogy ilyen legyen? Mi okozta a sikerét? A döntései. Hogyan tudott jó döntéseket hozni? A jelleméből fakadóan. Mi a jellem? Erkölcsi-etikai kérdésekben tanúsított hozzáállás, többé-kevésbé állandó magatartás, illetve késztetés, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól. A jellem oktatással, tanulással és gyakorlattal alakítható.

A keresztény neveltetés magában hordozza az erkölcsi nevelést is. Ahogyan megtanuljuk tisztelni Istent, megismerjük a keresztény értékeket, és engedjük, hogy az Ige befolyásolja az életünket, a jellemünk fejlődik és erkölcsössé válunk. Az erkölcsösségből fakad egy másik jellemvonás, a derekasság. A derekas viselkedésű személy egy adott csoportban az átlagot felülmúló, elveihez következetesen ragaszkodó személy.

A nehézségek és küzdelmek minden embert, minden nőt, feleséget elérnek. Van, aki könnyebben, más nehezebben veszi az akadályokat. Döntéseket kell hoznunk minden nap, és a döntéseink befolyásolják a tetteinket. Ez az asszony a sok nehézség ellenére „megkeményíti derekát, megfeszíti karjait”. Egy erkölcsös, derekas nő. Van egy mércéje, amitől nem tér el, ahhoz igazodik, ahhoz tartja magát. „Megerősíti, megfeszíti karjait”, vagyis nekidől a feladatának akkor is, ha nehéz, vagy ha éppen nincs hozzá kedve.

Győzni akartunk

Emlékszem, hogy sportolóként a felkészülési időszakban súlyokkal dolgoztunk, rengeteget futottunk, a teljesítőképességünk határait tágítottuk. Bizony másnap már jelentkezett az izomláz, ami megnehezítette az amúgy is nehéz edzést. Mégsem mentünk haza, nem hagytuk abba, hanem tovább végeztük a feladatokat, mert tudtuk, hogy később a javunkra lesz: erősek, gyorsak és strapabírók leszünk. Győzni akartunk a bajnokságon!

Minden kicsiben kezdődik. Kis döntéseink összeadódnak, gyakorlattá, rutinná válnak. Nehéz mindig erősnek, sikeresnek lenni – rövid életem során ezt tapasztaltam. A kitartás, az állhatatosság, a teherviselés tesz erőssé és sikeressé. Őszintén elmondom, hogy sokszor vágytam arra, hogy kevés „befektetésből” legyen sok mindenem. Kevés munkából legyen sok pénzem, kevés imából erős szellemi emberem, kevés felkészüléssel legyek jó órát tartó tanár, vagy jó igehirdető. Legyek rögtön türelmes, odaadó, bátor, bölcs és még sorolhatnám mi minden. Sajnos ezek nem így működnek.

Visszatérve a derék asszonyra, megtanulta hogyan kell megerősítenie derekát, karjait. Úgy döntött, hogy megteszi, amit meg kell tennie. Ez szokásává vált. Megérezte, milyen jó ízű a siker, a dicséret, milyen hasznos a munkája. Már nem volt probléma neki cselekedni.

Forrássá válik

Az utóbbi időben nagyon sokszor jött velem szembe nehézség, és nem tudtam kikerülni. Igazán embert és hitet próbáló hosszú időszakok voltak ezek. Volt saját hibám is benne, de volt, amit nem tudtam befolyásolni. Csak azzal tudtam magamat bátorítani, hogy Isten mindent jól lát, és ez a helyzet pedig, annak ellenére, hogy majdnem megöl, a javamra fog válni. Naponként újra kellett emlékeztetnem magam erre az igeversre (Róm 8,28). Naponként el kellett döntenem, hogy nem adom meg magam a kétségbeesésnek. Minden reggel úgy keltem fel, hogy túl kell élnem ezt a napot, Isten ad hozzá erőt, megoldja a problémákat, és ezeket a nehézségeket valamikor a javamra fogja fordítani. Mindemellett a napi feladatoknak ugyanúgy neki kellett dőlni, nem állhatott meg az életünk.

Az egyik kedvenc igeversem a Zsoltár 84,7: „átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.” És valóban! Mennyit tanultam ebben az időszakban magamról, másokról, Istenről! Megláttam mire vagyok képes, és azt is, hogy Isten milyen hatalmas Úr. Olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amikre nem gondoltam azelőtt, illetve olyan áldásoknak lehetek most részese, amiktől elestem volna, ha „nem övezem fel derekam és nem erősítem meg karjaimat”, ha feladom.

Cieklinski Zsuzsanna Megerősíti karjait c. cikke az Élő Víz 2020/4. számában jelent meg.