„Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.” (2Pt 3,17)

Az elmúlt évek kihívásai és próbái után azt reméltük, hogy egy könnyebb, kötöttségektől mentesebb időszak következik. Ezzel szemben a világjárvány után egy katonai konfliktus bontakozott ki 2022 februárjában, ami tovább mélyítette nem csak a fizikai, de a lelki válságot is. 
Péter arra emlékezteti „szeretteit”, hogy semmilyen körülmények között se felejtsék el azt a reménységet, amit az Atyától kaptak. Egyszer ennek a világnak vége lesz, azonban tudnunk kell, hogy hova tartunk és kihez tartozunk. Váljon a hétköznapjaink részévé a teendőink közepette is az, hogy várjuk vissza a Megváltó Krisztust, és az a tudat, hogy földi életünk befejezése után az Úr vár magához bennünket.
Péter arról is ír, hogy vannak olyan „csúfolódók”, akik gúnyt űznek az Istentől kapott ígéretekből. Csak saját kívánságaik szerint élnek és kizárólag a földi létben gondolkodnak. Ezeknek az embereknek a szavai vagy meggyőződésük ne befolyásolják a mi hitünket. Meg kell válogatnunk azt, hogy milyen hatásokat engedünk magunkhoz közel. Tartsuk távol az olyan gondolatokat vagy üzeneteket, melyek megkoptatják azt a reménységet, melyet az Úrtól kaptunk. 
A tizenhetedik versben felszólítást kapunk arra, hogy ne veszítsük el a biztos meggyőződésünket. Lehet, hogy a világban nehézségekkel kell szembesülnünk és a XXI. századi ember gondolkodása többnyire a földi létre korlátozódik, azonban az Atyába és az ő ígéreteibe vetett meggyőződésünknek mindig erősnek kell lennie. Ennek érdekében figyeljünk a helyes, Istentől jövő tanításokra, melyek az épülésünket, megerősítésünket szolgálják. Adjanak erőt nekünk a mindennapokban az Atya ígéretei, melyek a történelem viharai között is érvényesek az életünkre nézve. Folyamatosan törekedjünk arra, hogy a helyes tanítást kövessünk annak érdekében, hogy biztos meggyőződésünket el ne veszítsük.

Gurzó János