Szeptember 1-jén meghitt, szeretetteljes szertartás keretében temették el Makovei János testvért, aki egyházunk korábbi titkára, lelkipásztor, költő, a Pünkösdi Teológiai Főiskola oktatója és főigazgató-helyettese volt.

Makovei János 1939-ben született Kétegyházán, Makovei János és Lupás Flóra első̋ gyermekeként. Őt követték a sorban testvérei: Gyuszi, Pityu és Ilike. A nehéz háborús időket kisgyermekként élte meg. Gyermekkorát, majd egész életét is meghatározta édesanyja hite, meleg, sugárzó́ egyénisége. A Kétegyházi Pünkösdi Gyülekezetbe járva 14 évesen átadta életét Istennek, és azonnal megkezdte szolgálatát a gyermekek között. Általános iskolába Kétegyházán járt, majd kitüntetéssel végezte el a békéscsabai Közgazdasági Technikumot. Felvették a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre, amelyet el is kezdett, de anyagi okok miatt abba kellett hagynia, és munkába állt. 1961-ben feleségül vette Simonfalvi Máriát. Házasságukat Isten három gyermekkel: Ildikóval, Lackóval és Robival áldotta meg. Később még két gyermeket kaptak Istentől felnevelésre: Évit és Lacit. A család Budapesten élt, és a Pünkösdi Egyházhoz tartozott. Több munkahelyen a szakma minden lépcsőfokát végigjárta, és közben esti tagozaton elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Végül a Redőnygyár főkönyvelője lett, ahol a keze alatt a veszteséges gyár nyereségessé vált, amiért kitüntetést is kapott. Isten ekkor hı́vta el teljesidejű szolgálatra az Egyházban. Vallotta, hogy a hı́vő élet szolgáló élet kell hogy legyen, ezért egész életét Isten szolgálatában élte. 15 évig tanı́totta gyülekezetében a gyermekeket, és megszervezte az Országos Gyermekmissziót. 13 évig az Egyház titkára volt, közben gyülekezeteket pásztorolt: Tápiószentmártonban, Bakonycsernyén, Békésen, Méhkeréken, majd Torontóban. Békésen a „cigány ébredés” idején szolgált, amikor szó szerint tömegével tértek meg a cigányok a Párizs telepen. Ő maga is kijárt a telepre, sok megtért embert merített be és integrált a pünkösdi gyülekezetbe. Megálmodta és 3 évig vezette a Kadarkúti Gyermektábort, részt vett a Gyülekezeti Lelkimunkásképző megszervezésében és az Élő Vı́z hitéleti magazin elindı́tásában, melynek 2 évig a főszerkesztője volt. Torontóból hazatérvén, nyugdı́jazásáig a Pünkösdi Teológiai Főiskola főigazgató-helyettese, gazdasági igazgatója és tanára lett. Ezután a Kétegyházi Pünkösdi Gyülekezetet pásztorolta, majd országos feladatkört kapott: a kis gyülekezetek segı́tését. A COVID bezártságában az internet segı́tségével prédikált, majd ugyanı́gy bibliaórákat tartott egészen haláláig. Költő volt, két verseskötete jelent meg, és sok verset ı́rt a családnak is. Marikával júliusban ünnepelték 62. házassági évfordulójukat. Gyermekeiken túl, Isten 14 unokával és 4 dédunokával áldotta meg őket.

A temetési szertartáson közel 500 ember volt jelen. Szinte az egész országból és még a határon túlról is jöttek emberek, hogy leróják tiszteletüket. Szép számban megjelentek a korábbi és a jelenlegi egyházvezetőségi tagok, egyházkerületi vezetők és az egyháztanács tagjai is.

A szertartást Cartoletti Norbert, a Magyar Pünkösdi Egyház Sülysápi Gyülekezetének lelkipásztora vezette, a zenei szolgálatot a Városi-család zenekar végezte. Durkó Albert és Pataky Albert imádkozott a ravatalnál, Németi Zsolt alelnök pedig igét hirdetett a Filippiekhez írt levélből. Ebben a fejezetben Pál arról beszél, hogy némelyek tiszta szívből, mások pedig nem tiszta szívből hirdetik az evangéliumot, de ő örül annak, hogy egyáltalán prédikáltatik a Krisztus. „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”. (Pál levele a Filippekhez 1:21). Zsolt pásztor említést tett arról is, hogy János testvér az ige és az evangélium védelmezésére is rendeltetett. Sok áramlat, irányzat ütötte fel a fejét az ő hosszú szolgálata alatt, akár az amerikai, kanadai tartózkodása közben. Mindig jöttek új tanítások, új felismerések, mégis nagyon határozottan képviselte azt az evangéliumot, amit az igéből megismert. Bár szelíd volt és alázatos, de a véleményét nagyon határozottan tudta képviselni. Egy nagyszívű, komoly kapcsolatrendszerű ember volt, aki sokakra volt hatással.

A sírnál Szalontai István kókai lelkipásztor imádkozott, majd Földesi Tamás a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke is megosztott néhány igei gondolatot. Felolvasta azt az igét, ami János testvér verseskötetének címe is volt egyben: „Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé”. Zsoltárok 37:37. Ő is kiemelte, hogy mennyire becsületes és feddhetetlen ember volt János testvér, akit mindenki szeretett, és hogy ma is szükség van ilyen atyai szívű emberekre. Idézte szolgálatában a Thesszalonikaiaknak írt levélből azokat az igéket, melyek a feltámadás reménységéről szólnak. Kiemelte, hogy az elválás nem végleges, mert újra fogunk találkozni egymással. Ezután Pazdernyik Pál soltvadkerti lelkipásztor imádkozott, majd a megemlékezést Cartoletti Norbert zárta. Végül trombitaszóval tisztelegtek János testvér emlékének.

A szertartás után a távolról érkezőket és a közösség lelkipásztorait, a család szeretetvendégségre hívta, amelynek keretében személyes megemlékező gondolatok megosztására is volt lehetőség. Makovei János testvér 84-évet élt. Hitünk szerint nem csak készülődött, hanem készen is állt, amikor az Úr Jézus hazahı́vta!

Legyen áldott az emléke!