„Ha egymást megértitek, ha egymást segítitek, lesznek, akik követnek Titeket!”

Ezzel a mottóval adta át Béres János, az MPE nyugalmazott lelkipásztora, a Kongói Misszió vezetője és motorja az idei kongói útjukról hozott ajándék olajfestményt az Egyház elnökségének.

Ezzel a mottóval adta át Béres János, az MPE nyugalmazott lelkipásztora, a Kongói Misszió vezetője és motorja az idei kongói útjukról hozott ajándék olajfestményt az Egyház elnökségének.

Ez év július közepén ő – ahogy Kongóban hívják „Papa János” – és Durkó Zsolt operatőr (és időnként testőr) testvérek újból felkeresték a Kongói Demokratikus Köztársaság területén évek óta támogatott intézményeket, és az utazás előtt kiküldött adományokkal együtt mintegy 78.000 dollárnyi (24 millió Ft) értékű támogatást juttattak el az ott élő emberek számára.

Kinshasa, Kimpese, Kivuvu, Maleku, Mbuji-Mayi, Kabinda, Mbunda – európai fülnek csak egzotikusan hangzó város- és falunevek, „Papa” Jánosnak és Zsoltnak azonban ismerős gyermekek és felnőttek százai és – jó másfél évtized elteltével – ismeretlenül is ismerős ezrei vannak mögöttük, akik számunkra alig elképzelhető nyomorúságban élik mindennapjaikat, és akiknek egyáltalán nem ritkán ténylegesen az élete múlik a magyar hívő emberek adományaiból vásárolt gyógyszeren, ételen.

Mbundában, az árvák falujában egy vihar elvitte az imaházépület tetejét. „Ugyan ki segítsen?” – kérdezi János, és küldte, vitte a segítséget…

A kabindai kórház az ott dolgozó keresztény orvosok és személyzet áldozatos munkája révén Kongó egyik legjobb kórháza, de a korábban 28 munkatársból álló misszió mára 9 tagúra csökkent… „Meghalnak, idő előtt…” – mondja János. Ez a néhány ezer dollárnyi gyógyszer és élelmiszer, amit a magyar pünkösdiek vásárolnak nekik, enyhíti a küzdelmüket… És megy a segítség iskolaépítésre, vízhálózat-fejlesztésre, árvaházak támogatására, lepratelepek és kórházak gyógyszer, élelmiszer, és berendezés pótlására, klinikák és orvosi rendelők építésére és berendezésére, a ruandai határ melletti Gomában levő ENSZ felügyelet alatt álló menekülttábor gyógyszerellátására. Felsorolni sem könnyű, hogy „Papa” János fáradhatatlan munkájával hány helyre jutott a magyar hívők adományaiból. „Mi nem úgy vagyunk, mint sok segélyszervezet, akik az adományok nagy részét magukra költik. Mi mindent magunknak fizetünk.” – mondja János, és a precíz elszámolásokban valóban nincs szó se repülőjegyről, se szállodáról, se civilizált vacsorákról. „Fufut eszünk, meg olajban pirított leveleket, mint ők…” – meséli.

A „tűzoltás” jellegű segítség mellett a magyar pünkösdiek a jövőn is dolgoznak Kongóban. Új kórházépületek, orvosi rendelők épülnek, mobil műtő járja a civilizációtól távol eső területeket, és már van egy, az általunk támogatott kishasai árvaház egyik korábbi lakójából Magyarországon szemész orvosi diplomát szerzett, „saját” nevelésű bennszülött orvos is, aki az ugyancsak magyar Dr. Hardy Richárd, a „csodadoktor” mellett talán a jövő egyik dzsungelorvosa lehet. „Dr. Csava, az árvaházunk egykori lakója ma a szegények orvosa” – mondja „Papa” János.

A Magyar Pünkösdi Egyház elnöksége nagyrabecsülését és köszönetét fejezte ki Béres János testvérnek, hogy a szinte folyamatos, közvetlen életveszély ellenére vállalja, hogy képviseli egyházunkat Afrika távoli vidékein, és az evangélium mellett eljuttatja az ott élőkhöz a magyar hívők adományait. Ugyancsak köszönjük minden nemes lelkű adományozó támogatását. Mindenért Istené a dicsőség!

Kecser István
főtitkár