„Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok.” (2Jn 1,8)

Vigyázz magadra! – mondták szüleim, amikor iskolába, kirándulásra vagy hosszabb útra indultam. Vigyázz magadra! – mondtuk gyermekeinknek mi is. Vigyázz magadra! – köszönünk el rokonainktól, ismerőseinktől.
De mit is jelent ez? Mivel nem lesz melletted más, aki teljes figyelemmel figyel rád, ezért te vigyázz magadra! A kérdés: tudunk-e egyáltalán vigyázni magunkra? Ha olyan nagyon tudnánk, sosem esne bajunk. Bizonyos esetekben azért kerülünk bajba, mert valaki más nem vigyázott. Ismét más esetekben pedig a körülmények okozzák a bajt. Nem véletlenül parancsolta meg Isten Áronnak és utódainak, hogy e szavakkal áldják meg népét: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!” (4Móz 6,24)
Ki más lenne igazi oltalom, mint Isten?! Mindazáltal Isten védelme nem tehet bennünket felelőtlenné. Nagyon is szükségszerű, hogy ami rajtunk múlik, azt megtegyük, azaz vigyázzunk magunkra képességeink szerint.
Akár áment is mondhatnék, de nem teszem, mert a lényeg maradna el. János apostol ugyanis nem általánosságban véve int óvatosságra, hanem kifejezett célként tűzi ki, hogy azért vigyázzunk magunkra, hogy el ne veszítsük, amit Isten átformáló ereje már elért bennünk. Járjunk az Igazságban. Vigyázzunk, hogy Jézus felnövekedhessen bennünk, és ő éljen általunk.
Szeressük egymást. Továbbra is vigyázzunk, és legyünk bátrak alávetni magunkat Jézus parancsainak.
Valljuk meg, hogy Jézus Isten. Vigyázzunk, nehogy megtagadjuk őt az egyre sötétebb világban, inkább vállaljuk a „világ bolondja” szerepet (1Kor 1,27).
Ragaszkodjunk hitünkhöz. Vigyázzunk a kétségek, aggodalmak, bizonytalanságok közepette is, mert az utolsó idők nagy kérdése: „…amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Amennyiben vigyázunk, és megőrizzük mindazt, amit Isten már elvégzett bennünk, akkor teljes a bizodalmunk arra is, hogy hozzájutunk a megígért nagy és teljes jutalomhoz.

Benedek Zsolt