Siettem az utcán épp, amikor az egyik zebránál pirosat kaptam. Hangzik bennem a türelmetlen sóhaj, “Ahh, most pár percet megint várnom kell…”. Közben mellettem végre elindulhattak azok az emberek, akik a várakozásuk után a másik irányba megkapták a zöldet. Teljesen átlagos történése ez a mindennapjainknak. Most mégis elgondolkodtam egy kicsit…

Ahogy álltam a pirosnál, az életem azon területei jutottak eszembe, ahol még várnom kell. Számtalan oka lehet, hogy miért kell még várnom… de ahogy ott álltam, valahogy jól esett látni azokat az embereket, akik átmehettek az úton. Félretettem a saját “vágyamat”, és örültem nekik. És nem csak a zebrán sétáló embereknek. Olyan sokszor hajlamosak vagyunk az irigységre csak azért, mert más már megkaphatott valamit, amire mi ugyanúgy vágyunk. De azt hiszem, kezdem érteni a piros és zöld lámpák értelmét…

Számtalan oka lehet, hogy miért kell még várnunk. De ha bizalmunk van az Isten felé, idővel meg tudjuk tanulni helyesen kezelni a piros lámpákat. A teljes képet úgy hiszem, csak Ő látja át összefogóan. Ezért (is) bízom Benne továbbra is.

Örülök, és hálás vagyok, hogy foglalkozik Veled.
Örülök, és hálás vagyok, hogy foglalkozik velem.
Mindennek megvan a maga ideje.