800-an vettek részt az idei Országos Pünkösdi Konferencián pünkösdhétfőn, május 25-én a budapesti Lurdy Házban. Az alkalmon „Van-e szívhang?” témában lelkesített üzeneteivel Földesi Tamás elnök és Németi Zsolt alelnök.
A konferencia délelőttjén Pataky Albert, a Pünkösdi100 munkacsoport nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd röviden beszélt a Pünkösdi100 eseménysorozat korábbi és következő állomásairól. Az idei év középpontjában a gyülekezetplántálás áll, mely témában egy visszaemlékezésekkel és bátorító gondolatokkal teli rövid videót is láthattunk.
Az alkalom dicsőítéssel folytatódott a Pünkösdi Zenei Misszió vezetésével, majd Földesi Tamás szolgálata következett, melyhez az alapigét Máté evangéliumából olvasta: „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20)
A szívhang arról beszél, hogy a gyülekezet él-e. És mikor ver a gyülekezet szíve? Ha szereti Istent, szereti az embereket, és megtartja a Nagy Misszióparancsot.
Jézus első parancsa az volt, hogy „menjetek el”. A gyülekezetnek ki kell lépnie, ehhez pedig lábakra van szüksége. Ha az ember nem mozog, nem jár, akkor egy idő után ágynak esik és egyenes út vezet a leépüléshez – ez a törvényszerűség igaz a gyülekezetekre is.
A szív és a lábak összefüggésben vannak egymással: minél többet járunk, annál inkább emelkedik a pulzusunk és egyre jobban ver a szívünk. Vagyis minél többször kilépünk és időt töltünk az emberekkel, annál inkább szeretni fogjuk őket. Az MPE és annak gyülekezetei nem lehetnek ágynak esett, lesántult gyülekezetek, fontos kilépni a megszokott sémáink közül és mobilizálni magunkat.
A második parancs: „tegyetek tanítvánnyá”. Ne csak arra törekedjünk, hogy az új megtérők tagok legyenek a gyülekezetünkben, hanem tegyük is tanítványokká őket. A tanítvány két fontos ismertetőjele: tanítható – képes a folyamatos tanulásra –, és fegyelem alatt áll – van felette valaki, aki fegyelmezi. A tanítvány képes megcselekedni azt, amire mestere megtanította, és alávetette magát neki. Az Egyház Ura Jézus – az ő igéjének és a Szent Szellemnek kell fegyelmeznie bennünket.
A gyülekezet szívét röviden így foglalhatnánk össze: megy és tanítvánnyá tesz.
A délutáni alkalom során Németi Zsolt hirdette Isten igéjét, melyhez Máté evangéliumából olvasta az alapigét: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,36-40)
Ha nem éljük meg a nagy parancsolatot, akkor minden más hiábavaló. Hogyan szeressük az Urat? Teljes szívből, engedelmesen és mindenek felett. Ha az embereket vagy önmagunkat Istennél jobban szeretjük, akkor nem fogunk tudni kiállni és elmondani a nehéz üzeneteket.
Hogyan szeressük felebarátunkat? Jelenléttel, empátiával, imádkozással és tudatosan. Jézus példát mutatott nekünk abban is, milyen az, amikor szeretjük a felebarátunkat. Az ő felebarátja volt a vámszedő, a parázna, a bűnös – nem válogatott, és minket is erre hív. Először meg kell tapasztalnunk, hogy Isten mennyire szeret minket, utána tudjuk igazán szeretni felebarátainkat.
A konferencia közös dicsőítéssel és imádkozással zárult.
