Pánczél János (sokaknak János bácsi), egyházunk korábbi lelkipásztora 2024. február 1-jén mennyei otthonába költözött.

Pánczél János 1928. december 18-án, Makón paraszti családba született. Már gyermekként korán kelt, nehéz fizikai munkát végzett, a tanulásra sokszor csak éjszaka, gyertyafénynél jutott ideje, azonban ezt nem hagyta el, tudásszomja olthatatlan volt. Kamaszként élte át a II. világháborút. 18 évesen, megtérve kezdte felnőtt életét a háború utáni Magyarországon.

Bár a család ellenezte a továbbtanulását, ő mégis tanári pályára lépett.
1954-ben házasodott össze a szintén tanár Szirbik Mártával, házasságukból öt gyermek született: Márta, János, Mária, Péter, Tamás.
Hitét kompromisszumok nélkül élte meg a kommunista rendszer alatt is, miközben előbb általános iskolai, később gimnáziumi tanárként dolgozott Makón, 10 évig pedig a Makói Gépíró és Gyorsíró Iskola igazgatója volt.
A kommunista időben, hívő emberként, példás pedagógiai munkásságáért három országos kitüntetést kapott. Ugyanakkor Isten országáért végzett munkájában is kiváló és sokoldalú volt.
A rendszerváltás már nyugdíjasként érte, ő azonban csak a tanári pályáról ment nyugdíjba, az Isten szolgálatában való aktivitása még csak ekkor indult be igazán.
A kilencvenes években a Makói Pünkösdi Gyülekezetben lelkipásztorként szolgált, és házi közösséget vezetett.
1998-tól a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nemzetközi Közösségének tagja lett, ahol titkári tisztséget is betöltött. Sokszor utazott külföldre – egyebek közt Los Angelesben is tagja volt a magyar küldöttségnek. Kilencvenes éveiben járva is sokszor egyedül közlekedett. Elsajátította a számítógép használatát, aminek segítségével Skype-on szolgált sokak felé.
Feleségével elesetteket, hajléktalanokat akár hónapokra is befogadtak otthonukba még idős korukban is, nem csak fizikai, hanem szellemi segítséget is nyújtva nekik.
Fiaknak és unokáknak című könyvében maga ír életéről és szolgálatairól.
Feleségével, annak 2011-ben bekövetkezett haláláig 57 évig éltek példaértékű házasságban.
Pánczél János életét az Isten iránti odaadó szeretet, a szívből jövő hálaadás, és az Isten népe közötti megbékélés és egység munkálása jellemezte. 77 évig szolgálta az Urat, aki használta őt különféle területeken, például lelkigondozásban, szabadító szolgálatban, prófétálásban.
Önfegyelem, önuralom, céltudatosság és józan mértékletesség jellemezte. Gondolkodásában az istenfélelem volt a meghatározó, beszédében megfontolt, meggondolt, és bölcs volt. A kereszténységet hitelesen élte meg, élete bizonyította, hogy Isten királyságához tartozik.

A család, barátok, ismerősök, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöksége, testvérisége, lelkipásztori kara mind szeretettel emlékezik rá. Családja részére Isten vigasztalását kívánjuk.

„Az igaznak az emlékezete áldott!” Péld 10,7

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” Jel 14,13

Forrás: Rácz (Pánczél) Márta és Pánczél Tamás visszaemlékezései alapján