A Debreceni Élet Gyülekezetben és a Hajdúsámsoni Élet Gyülekezetben szolgált Földesi Tamás és Németi Zsolt 2024. június 9-én.

Debrecen – Lépj vissza Jézus javára!

Kiss József, a gyülekezet pásztora szeretettel köszöntötte az Elnökség tagjait az istentiszteleten, a helyi gyülekezet dicsőítő csoportjának szolgálata után.

Németi Zsolt elmondta, hogy az idei évben az Elnökség végiglátogatja a súlyponti, azaz a 100 főnél nagyobb gyülekezeteket, ezért érkeztek Debrecenbe is.

Az Apostolok Cselekedetei 11,21-24 igeverseinek felolvasását követően arról beszélt, hogy Antiókhiában kiáradt a kegyelem. Mikor Barnabás odaért, ő is látta Isten kegyelmét. Amikor ez a kegyelem árad, bármi megtörténhet: megtérések, gyógyulások, szabadulások, elhívások. Fontos volt, hogy Barnabást küldték oda, mert ő nyitott volt arra, hogy Isten kegyelme új módon is cselekedhet, emellett szelíd ember is volt.

Nézzük meg, hol történik kiáradás, hol van a kegyelem, mert ott minden lehetséges, ott eljuthat az evangélium akárkihez. Vegyük észre, hová árad ki Isten kegyelme!

Földesi Tamás arról beszélt, hogy sok csodás dolgot végzett Isten 100 év alatt az Egyházunkban. Ez a 100 év arra bizonyíték, hogy Istennek még terve van velünk, és hisszük, hogy ez csak a kezdet.

A tavalyi Ideje Elhinned Konferencián, Gary Wilkerson azért imádkozott, hogy legyen hatszoros növekedés ebben az Egyházban három éven belül. Az egyház vezetésével elkezdtek ezért a növekedésért imádkozni, hogy kapjon az Egyházunk egy új mandátumot a magyar társadalom elérésére.

Elmondta, hogy Jézus-központúvá kell válnunk, és akkor újra vonzása lesz az alkalmainknak. Nagyon inspirálja az Elnökséget a nádudvari újraplántálás, ahol most ismét élet van. Győrben is munkálkodnak egy plántáláson. Isten azt akarja, hogy gyülekezetek alakuljanak.

Igehirdetésének a Lépj vissza Jézus javára! címet adta.

A mai világ sokkal inkább az önmegvalósítást helyezi előtérbe, de csodálatos dolgok történnek, amikor valaki Jézust előre engedi.

A János 3, 22-30 igeversek alapján beszélt arról, hogy Keresztelő János abban a korban élt, amikor Istennek már 400 éve nem volt kijelentése. Mikor végre a hosszú hallgatás után Isten megszólalt, azt mondta: térjetek meg!
János embereket merít be, többet között Jézust is, ezt a szolgálatot kapta Istentől. Szolgálataink célja, hogy megjelenjen Jézus, amikor viszont Ő megjelenik, akkor visszább kell lépni, hogy Ő legyen nagy.

Keresztelő János felismerte, hogy az ember semmit sem vehet magától, az igazán szellemi dolgok mindig Istenből indulnak ki.

„Az ember semmit sem vehet, csak ha a mennyből adatott neki.”

Az elhívás mögött van egy elhívó, az ember pedig csak erre reagál. János nem szállt bele abba a „csatába”, hogy legyőzze Jézust, hanem hátrébb lépett, azt mondta: neki növekednie kell, nekem pedig alászállnom. Jánost nem félreállították, hanem ő maga állt félre.

Fontos, hogy olyan állapotban legyünk, hogy fogadni tudjuk Isten áldását. Isten ma is fel akarja forgatni a világot a “kis” emberek segítségével. A mi dolgunk csak egy lépés, de nem előre, hanem vissza, hogy ne mi legyünk az első helyen, hanem Jézus.

A János 4,1-3 igeversek arról szólnak, amikor a farizeusok megpróbáltak Jézus és János közé éket verni. Ekkor Jézus inkább elment Galileába.

Az Ézsaiás 6,1-2 versekben Ézsaiás arról ír, amit a mennyei trónteremben látott. A szeráfok két szárnnyal eltakarták az arcukat is. Ennek oka, hogy ne vonják el a figyelmet a trónon ülőről.

Ez is azt erősíti meg, hogy Istenre kell irányítani minden figyelmet! Jézusra kell irányítani minden figyelmet! El kell takarni magunkat, az arcunkat, hogy minden figyelem Jézusra irányuljon!

Az Apostolok Cselekedetei 8,26 igevers arról az időszakról szól, mikor Fülöp szolgálata nyomán ébredés volt, mégis a Szent Szellem elküldte egy járatlan útra. Miért? Mert Jézus már ott volt azon a helyen, ezért elküldte egyetlen emberhez, aki még nem ismerte Őt. Aztán pedig annak az egyetlen embernek a bemerítése után megint eltávolítja az Úr az evangelistát. Miért? Mert annak az embernek az életébe Jézus már megérkezett.

József életében is látunk egy nagy változást. Mikor először kapott álmot, hencegett vele. Mikor sok évvel később a börtönben megkeresték, és a fáraó azt mondta neki, hogy hallotta, hogy ő megfejti az álmokat, erre azonban azt válaszolta: nem én, és Istenre mutatott.

A Galata 2,20 ezt mondja:
“Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.”

Legyen Istené a dicsőség! Ha hátralépünk Jézus javára, hogy Ő jelenjen meg, akkor Jézus elénk tud lépni, és elvégzi azt, amit mi nem tudunk megtenni.

A teljes alkalom visszanézhető az alábbi linken:

Hajdúsámson – A szabadítás öröme

Délután az Elnökség meglátogatta a Hajdúsámsoni Pünkösdi Gyülekezetet is. Az alkalmon a helyi gyülekezet dicsőítő csoportjának szolgálata után az Elnökség hirdette Isten igéjét.

Földesi Tamás elmondta, hogy sok emlék köti Hajdúsámsonhoz. Felesége, Judit, itt merítkezett be 16 évesen.
Kiemelte, hogy az Egyház olyan erős, amilyen erősek a gyülekezetei. Van a vezetésben egy várakozás, hogy növekedni fog az Egyház, a gyülekezetek. Ezt megerősítette egy látomás is Kecelen, amit újévkor kapott: a képen a gyülekezetek ajtajai előtt tömegek álltak, nem fértek be az épületbe, mert Jézus volt az ajtón belül, és az emberek találkozni akartak Vele. Jézust kell képviselnünk!

A 2 Királyok 13, 14-19 alapján beszélt arról, hogy mindegy hány éves valaki, Istennek lehet üzenete rajta keresztül. Fontos az idősebbek, a szellemi tekintélyek, bölcsek meghallgatása. Becsüljük meg azokat, akik előttünk jártak. Jóás király egy idős, haldokló embert, Elizeust kereste meg a fiatal harcos férfiak helyett, azért, mert ő próféta volt. A harcokat nem fizikailag kell megnyerni, hanem szellemileg. A gyülekezetben is együtt kell munkálkodnunk, a közösségek akkor tudnak túllendülni a nehézségeken, mikor összefognak.

Mi is a kezünkbe kaptuk a győzelmi nyilat, ahogy Jóás király a történetben: Jézus Krisztusban, az igében megkaptuk a győzelmet. Ne vegyük félvállról, ne a kötelező minimumot teljesítsük, hanem teljes erővel harcoljunk kezünkben a győzelmi nyíllal, ahogyan pl. az özvegyasszony odaadta a két fillérjét, és ezzel mindenét, amije volt. A jövőjét áttette Isten kezébe. Amikor Isten szólít minket, akkor adjunk oda mi is mindent.

Németi Zsolt megköszönte a jelenlévőknek, hogy vállalták, hogy vasárnap délután is összejönnek, hogy együtt lehessenek, találkozhassanak.

Az Apostolok Cselekedetei 16,23-34 igeversek alapján arról beszélt, hogy fontos, hogy legyen bennünk mindig, minden körülmények között igazi öröm, a szabadítás öröme. Az idézett részben Pál apostol és Silás börtönbe kerültek az evangélium hirdetése miatt, mégis megszületett bennük az a vágy, hogy a börtön mélyén dicsérjék az Urat. Isten megmutatkozik, amikor imádjuk és dicsérjük az Őt.

Sokféle fogságban, megkötözöttségben, láncok között, függőségekben lehetünk a mai időkben. Mi tud ma az egyházban újra szabadságot hozni? Mitől tud „különlegessé” válni egy istentisztelet? Csak Krisztus személyétől. Nélküle semmit sem érdemes csinálni. Ne egyezzünk ki semmi olyannal, amiben nincs benne a Krisztus. Történelmi időket élünk, minden változik. Ebben a világban nagyon nagy szükségünk van a valódi Krisztusra, Őt pedig az imádatban, a dicséretben találhatjuk meg.

Empátiára van szükségünk ahhoz, hogy szolgálni tudjunk az emberek felé. Pál és Silás nem menekültek el a börtönből, hanem együttérzést gyakoroltak a börtönőr felé, aki az “ellenségük” volt. Fájt nekik, hogy kárt akar tenni magában, mert a láncok lehulltak és az ajtók kinyíltak, és azt hitte, minden rab, aki rá volt bízva, elmenekült. Sokszor egyáltalán nem hat meg bennünket, hogy az emberek elvesznek, csak arra figyelünk, hogy megtartsuk a programjainkat. Isten azonban hidat akar építeni ember és ember között. Ha Isten szívét megértjük, akkor elkezdünk együttérezni az emberekkel, és azt mondjuk: nem lehet, hogy kárt tegyenek magukban és Krisztus nélkül elvesszenek.

A megoldás pedig egyszerű: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz!

Tegyük meg azt, amit Isten ránk bízott. Sokszor a személyes evangelizáció legnagyobb titka, hogy a saját történetünket mondjuk el. Hiteles életünk a legnagyobb bizonyság.

Az alkalom végén lehetőség volt személyes helyzetekért imádságot kérni, és együtt dicsőíteni az Urat.