„Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pt 4,7-8)

Akkor kell kitartó szeretetről beszélnünk, amikor nem könnyű kitartóan szeretni. Mert amíg nincs a kitartást akadályozó tényező, addig könnyű kitartóan szeretni. Könnyű kitartóan szeretni egy rokont, aki másik földrészen él, és szinte soha nem találkozunk, de annál nehezebb kitartóan szeretni a mellettünk élő embert, akinek látjuk az életét, és időnként az ellenségünknek érzünk.

Péter levele üldözés idején íródott, amikor sokan ellenséges viszonyulást mutattak. Nehéz volt szeretni az árulókat, vagy éppen azokat, akik megfutamodtak. A nehéz körülmények megpróbálják a szeretetünk valódiságát.

Péter úgy fogalmaz, hogy mindennek a vége, a kicsúcsosodása már nagyon közel van. Ahhoz, hogy ki tudjunk tartani az idők végéig, az imádkozás elengedhetetlen. Ha viszont az imádkozásban megmaradunk, akkor fogunk tudni szeretni az üldözés, az árulás, a csalódások, a kételyek között is.

Emiatt a hívők imaélete legyen mentes olyan feszültség okozta tényezőktől, mint a pánik és az érzelmi instabilitás zaklatottsága. Az Istennel való közösségünk, az imádkozás maradjon zavartalan a különböző körülmények ellenére is, hogy legyen alapja a szeretetnek.

Az imádkozás alapján álló szeretet nem fogja közhírré tenni mások bukását. Kitartó lesz akkor is, amikor nagyon nehéz kitartónak lenni, mert nem a körülmények alapján dönti el, hogy szeret vagy sem.

Azt mondja Péter, a szeretet sok vétket elfedez, vagyis képes eltekinteni mások jelentéktelen tévedéseitől és inkább arra fókuszál, hogy megmaradjon az a közösség, ami az egységet munkálja.

A kitartás nem erőssége a mai embernek, sokkal inkább az ellenkezője, a hűtlenség és a feladás. Mi azonban maradjunk meg az imádság alapján, és akkor a szeretetünk kitartó lesz!

Kocsis József

Forrás: Élő Víz Bibliaolvasó Naptár 2021