„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsolt 42,6)

Mikor elveszti az ember a bizodalmát, nem csak annyi történik, hogy hiányzik valami az életéből. A bizalomvesztés egy folyamat, ami nem áll meg a zérónál, hanem tovább halad negatív irányba. Nem csupán annyi történik, hogy átvitt értelemben a levegőből a földre pottyantunk, hanem annál is lejjebb: a gödörbe. Ráadásul ennek a gödörnek nincs szilárd feneke, hisz olyan, mint egy mocsár. A csüggedés mocsara.
Ha valaki beleesik ebbe, beleragad, s minél jobban vergődik, annál hamarabb merül el benne. Bármennyire háborog is az ember lelke, csak még kilátástalanabbá teszi helyzetét, gyorsítja vesztét. Münchausen báró mesélye továbbra sem igaz, hiszen önmagát még senki nem tudta kirántani a mocsárból, így a csüggedés mocsarából sem! Szükség van egy külső beavatkozóra, aki szilárd talajon állva, erős és biztos kézzel megragad és kisegít a lehetetlen helyzetből. Lehet ez egy közeli embertárs is, aki szeretettel, eltökéltséggel segítségül jön a csüggedés által szorongatott-fojtogatott barátjának, de gyakran olyan mély a gödör, oly messzire evickélt a bajbajutott, hogy a két egymásfelé nyújtott kéz képtelen összefogódzni. Ezért mondja a zsoltáros: bízzál Istenben. Csak Ő tud elég mélyre hajolni, csak az Ő keze ér el bármely messzeségbe. A csüggedt lelkű embert csak Ő tudja igazán kiemelni: Övé a szabadítás.
A háborgás kapálózása helyett az Istenben való bizalom megnyugvása hozza a megoldást. Az emberi lélek legmélyéből fakadó Isten iránti sóvárgás nem marad meddő vágyakozás. Az Úr kinyújtja szent karját, s nem csupán a veszedelemből menti ki az embert, hanem sziklára állítja, ahova saját erejéből szintén nem tudna eljutni.
A megszabadult ember bensőjéből elemi erővel tör fel a hálaadás. A csüggedés mocsarában vergődve hihetetlennek tűnhet, hogy ez megtörténik, de ha késik is, el nem késik a szabadítás. Persze, jobb bele nem tévedni a csüggedés mocsarába. Vigyázzunk hát nagyon a bizodalom iránytűjére!

Pintér Imre