„Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket. Se faragott képet, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok azok előtt. Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Móz 26,1)

Az Isten és ember közötti kapcsolat egyik meghatározó része az a megállapítás, hogy az Isten szeret, a mindenható Isten szereti az embert. Ennek eredményeként azt, akit szeretek, ahhoz hűséges is vagyok, kitartok mellette.

A szeretetem egyik jele a hűségem. Az Úr, amikor szövetséget kötött Izrael népével, egyértelművé tette számukra, hogy mennyire fontosak neki, szeretni fogja őket és hűséges lesz hozzájuk, amennyiben ők is hűségesek lesznek hozzá.

Az alapigében olvashatunk arról, hogy Isten megtiltja a zsidó népnek, hogy más isteneket tiszteljenek rajta kívül, vagy bálványokat készítsenek, melyek előtt leborulnak. Az Isten és ember közötti kapcsolat fontos része a kizárólagosság. Ő az én Istenem, én pedig az övé vagyok, hozzá tartozom. Isten az igeszakasz utolsó mondatában nyomatékosítja is ezt a gondolatot: „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.”

Biztos alapot jelent ebben a szövetségben az Atya, akiről tudhatjuk, hogy hűséges marad hozzánk. Felmerül a kérdés, hogy mi emberek hűségesek vagyunk-e az Úrhoz? Vannak-e bálványok az életünkben, prioritást élvez-e valami az Atyával szemben? Valóban az Úr a legfontosabb az életünkben, olyan radikálisan, amennyire mi prioritást jelentünk számára?

Szóljon ez a hónap arról, hogy megállunk, megvizsgáljuk az életünket ebből a szemszögből. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg nekünk, van-e olyan tényező, amely fontosabb lett nála. Amennyiben igen, tisztítsuk meg ezektől az életünket!

Gurzó János