“Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, hogy ne égjen el minden! …hogy egész életünk cselekedetei ne váljanak hamuvá!”
Hallgasd meg Fábián József (1913-2002), egykori pünkösdi egyházelnök igehirdetését, 1993-ból. https://bit.ly/FabianJozsef (Ha nem indul el a lejátszás, töltsd le a lefelé mutató nyílra kattintva.)

Fábián Attila (1945-2006), fia így emlékezett meg róla:
1913. március 13-án született a székelyföldi Esztelneken, a család 4. gyermekeként. Édesapját nem ismerhette, mert – amikor ő körülbelül egy éves lehetett –, behívták katonának az első világháborúba, és ott az első ütközetben elesett. Hároméves korában elkerült otthonról nagynénjéhez Tatabányára. Itt telt sanyarú gyermekkora – mostohagyerekként, szeretet nélkül. Később Budapestre ment, festő inasnak, ahol éhezése és magányos nyomorúsága oly mértékben folytatódott, hogy 16 évesen öngyilkosságra szánta el magát. Amint a Lánc-hídon haladt a kiszemelt pillér felé, egy idős asszony szegődött melléje és beszélt neki Isten szeretetéről, Jézus Krisztusról, meg egy gyülekezetről. Ez a találkozás megfordította végzetes útján, és másnap a Kispesti Pünkösdi Gyülekezetben átadta magát Jézus Krisztusnak. Élete gyökeresen megváltozott, és teljes uzgósággal követte Urát. Hamarosan a gyülekezet, majd a Közösség utazó evangélistája lett.Daránytól Hajdúhadházig, Kispesttől Békésig vezetett az útja. Ez utóbbi helyen ismerte meg a Gellén családot, és kapta Istentől ajándékba Juliskát feleségül. 58 évig éltek együtt harmonikus, boldog házasságban. Házasságukat Isten 13 gyermekkel ajándékozta meg, akiket mind elvezettek az Úr Jézussal való személyes találkozásra. (Ezek között vagyok én a 4.) 1945-től ’85-ig a békési gyülekezet és körzet lelkipásztoraként szolgált. Mindemellett az 1940-es évek végétől tagja volt az országos vezetőségnek, majd 1957 és ’71 között elnöke a Pünkösdi Közösségnek. Szolgálata során (1961-ben) egyesült a Pünkösdi Közösség akkori két ága, kidolgozásra került a Közösség hitelvi anyaga és szervezeti szabályzata. Megszületett és több kiadást megélt a Hitünk énekei című énekeskönyv. 1967-ben elindulhatott a levelező bibliaiskola.
Alapos bibliaismerete, valamint őszinte és tiszta hitvilága, dinamikus prédikációi, majd egyre mélyebb, de mindig gyakorlatias tanításai nyomán lelkipásztorok és országos szolgálattevők generációit indította útnak. Nyugdíjas éveiben sem pihent. Amíg bírta, ment és szolgált a gyülekezetekben, amikor már ereje fogyott, akkor vitték és hozták a testvérek, és ha már állva nem, akkor ülve hirdette és tanította Isten csodálatos Igéjét. Otthonában egy kis közösség formálódott. Szolgálatában mentes volt mindenféle „felekezeti sovinizmustól”. Íme, egy gazdagon gyümölcsöző, szolgáló és győzelmes élet!
Ezt az életet akarta a Sátán 16 évesen kioltani, de Isten kegyelme Jézus Krisztus által 90 évig meghosszabbította! Édesapám utolsó szavaiban ezt kérte tőlem: „Fiam, ne engem dicsérjetek, csak Jézus Krisztust, mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.”
https://bit.ly/FabianJozsef (Ha nem indul el a lejátszás, töltsd le a lefelé mutató nyílra kattintva.)

Forrás: Pünkösdi Teológiai Főiskola Facebook oldala