Baráti Róbert: Három férfias nap

Augusztus 7–9. között került megrendezésre a harmadik Krisztus Harcosai Férfi Tábor, melynek ismét a kadarkúti szeretetotthon területe biztosított helyszínt. Az immár akkreditált MPE Férfi Misszió szárnyai alatt, a misszió vezetőjének, Filó Lászlónak irányításával sikerült mozgalmas és férfias tábort szervezni, mely komoly kihívást jelentett a huszonhárom bátor jelentkezőnek.

A résztvevők vállalták, hogy kilépnek a komfortzónájukból, megküzdenek önmagukkal, a természettel és a férfi szolgálat által biztosított igazán férfias feladatokkal. Egy öt fős stáb motiválta és segítette a táborozókat, hogy a részükre biztosított élményeket minden területen a lehető legjobban elmélyíthessék. A fizikai megterhelés és a szoros időbeosztás mellett fontos elméleti ismereteket kaphattak a legkülönbözőbb témákban, mint például: tereptan, túlélési-, egészségügyi ismeretek, vezetéselmélet, testnevelés stb.

Fizikai és szellemi áldások
Idén fokozott hangsúlyt kapott a lelkiség. Pénteken látogatást tett a Magyar Honvédség protestáns tábori lelkészi szolgálatának egyik lelkésze, aki a lelki ráhangolódásban segített. A tábor saját tábori lelkésze a reggeli és esti igeszolgálatokkal a napközben megszerzett ismereteket ültette el Isten igéjén keresztül a már fizikailag meggyötört férfiak szívébe. Az esti közös imaalkalmak és a vasárnapi úrvacsorával egybekötött erdei istentisztelet egy igazán különleges és mély átélésre adott lehetőséget az Úrral.
A fizikai és spirituális áldások mellett a táborozók megtapasztalhatták a férfias helytállás, a csapatmunka, a bajtársiasság, az egymás elfogadásának és segítésének fontosságát, valamint a segítségnyújtás és adományozás örömét. Ezek olyan készségek, melyek nemcsak a férfi identitás fontos építőkövei, hanem kívánatos és fontos értékek a gyülekezetek számára is.
A tábor végén a résztvevők büszkén vehették át a misszió által adományozott fekete pólót, amelyért derekasan megküzdöttek. Akik vállalást tettek arról, hogy az MPE Férfi Missziót a továbbiakban erejükhöz mérten, de elkötelezetten támogatják, azok a misszió logóját ábrázoló kitűzőt is átvehették. A kitűző jelzi, hogy viselőjének fontos a férfi értékek helyreállítása, és a továbbiakban vállalja, hogy az MPE Férfi Missziójának aktív tagjaként erősíti és támogatja a szolgálatot. Ez az átadási ünnepség igazán felemelő és ünnepélyes lezárása volt a hétvégének. Bízunk az Úr kegyelmében, hogy jövőre ismét megrendezésre kerülhet egy újabb tábor. Férfiak, készüljetek, jelentkezzetek, gyertek!

Bizonyságok a táborról:

Szabó Iván lelkipásztor:
Köszönöm, hogy a táborban részt vehettem. Hatalmas élmény volt látni, ahogy a szívedet beletetted (Laci). Számomra a legfontosabb és legmeghatározóbb tapasztalat az volt, ahogy te elöl jártál, vezetted ezt a három (és a hozzá kapcsolódó sok-sok) napot. Az az integritás, ahogy nem csak átadod, de képviseled férfi mivoltunkat, küldetésünket, hiánypótló. Ezt kézzelfoghatóvá tette a nem hitben járó bajtársaid jelenléte, támogatása, elkötelezettsége is. Bizonysága annak, ha egy férfi a helyén van, akkor betölti az Istentől kapott küldetését, ami kihat a teljes környezetére. Megkérdeztem egyik bajtársadat, hogy miért jött el, és mit kezd azzal, hogy te megtértél. Azt válaszolta: ha szükséged van rá, akkor ő ott van melletted, és ha te elmondod, hogy mi zajlik benned Istennel kapcsolatban, akkor az úgy van. Számomra ez a tábor értékelése: ha ezt mi, férfiak mindannyian elmondhatnánk magunkról, helyreállna körülöttünk a világ. Emellett jó volt átélni, megtapasztalni a közös küzdelem, erőfeszítés eredményét és hatásait. Gyakorlati módon megélni, hogy a határozottság és erős, kemény férfi mivoltunk jól megfér a szelídséggel, szeretettel, törődéssel. A három nap alatt történt változásokban nem lehet nem meglátni Isten jelenlétét és munkáját. Azt hiszem az úrvacsora alkalomra nincsenek szavaink, régen tapasztalt átélés volt. Ha Isten éltet jövőre is ott leszek!

Kovács Tamás, Ellel Ministries:
Várakozással tekintettem a Krisztus Harcosai tábor elé, viszont nem tudtam, mire vállalkozom. Ez abban is meglátszott, hogy végül az otthonról vitt felszereléseim alig 20%-át használtam a három nap alatt. A tábor testnek, léleknek és a szellemnek egyaránt kihívás volt, de visszanézve semmilyen más egyéb elfoglaltságra nem cseréltem volna le. Van valami a férfi identitásban, amit az ember csak akkor talál meg, amikor bebizonyítja magának, hogy képes megcsinálni mindazt, amibe belevág. Képes még a legmegterhelőbb kihívásokat is sikerrel végig csinálni, ha megvan hozzá az elérendő cél és a kellő motiváció. Ez a férfivé válás folyamatának egy fontos része, ami sokak életéből kimarad. A program másik fontos alkotóeleme volt, hogy nem mondták meg pontosan előre, hogy mi fog történni. Nincs előre közölt időbeosztás, az ember mindig közvetlenül az esemény előtt tudja meg, hogy éppen mi fog történni. Ez az elején igen frusztráló volt, viszont Isten folyamatosan ott volt mellettünk, hogy tanítson, tovább vezessen a testi, lelki és szellemi fejlődésünkben. Nekem ezen keresztül a Belé vetett bizalmat tanította meg. Nem kell mindig előre tudjam, hogy Isten mit fog hozni az életembe, de bízhatok benne, hogy minden rendben lesz, mert ismerem az Ő jellemét. Véleményem szerint minden férfinak legalább egyszer részt kellene venni ezen a táboron, mert egy életre szóló élményt hagy ki!

Szőke Péter:
Egy igazi áttörés történt az életemben, amikor részt vehettem az előző Krisztus Harcosai táborban. Minden, amit addig férfiként elnyomtam magamban, úgy éreztem, hogy Isten a felszínre hozta. Hatalmas várakozással telve a szívemben számoltam vissza a napokat a második tábor előtt. Az idei tábor három napja alatt volt küzdelem, meghalás, feltámadás, hatalom, erő, tekintély, vezetés, bajtársiasság, iránymutatás, verseny, győzelem, vereség és kitartás. Több ponton kerített hatalmába az érzés, hogy feladom és kész, mert nem bírom tovább. De ezekben a pillanatokban Isten eszközeivé váltak a bajtársaim, és kiképzőink. Férfiként, ezeket az érzéseket egyszerűen át kell élnünk, mert a hétköznapjainkban, a közösségeinkben, a munkánkban, a családunkban is ránk törhetnek. De meg kell tanulnunk uralkodni ezen érzéseinken, hogy miként lehetünk győztesek a kishitűségünkön. Azért tetszik a Krisztus Harcosai tábor, mert itt együtt győzedelmeskedhetünk az érzelmeink, a fájdalmaink, a testünk és a gondolataink felett. Minden momentumát be tudom építeni a hétköznapjaimba. A változásokat pedig észreveszi a családom is. Egy cél hajt a táborok óta, hogy megerősítsem azt a képmást, és azt az identitástudatot, amit a mennyei Atya formált a sajátjára bennem. A nagybetűs FÉRFIT.

Weller Levente:
Csak arra emlékszem, hogy valahol a Bányát Vótapusztával összekötő úton meneteltünk a 32°C-os augusztusi melegben, zubbonyban, teljes felszereléssel. A hátizsákom pántja órák óta elviselhetetlenül húzta a vállamat. A gondolataimban azok a kérdések forogtak egyre hangosabban, hogy mit keresek itt, miért jöttem ide? Nem ezt vártam, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, én pedig ennyire gyenge. Mégis volt valami nehezen megfogalmazható szépsége a küzdelemnek. Bármennyire szeretnénk, hogy az életünk elviselhetetlen nehézségektől mentes legyen, ezek nélkül nem tanulnánk alázatot, hosszútűrést és nem ismernénk meg Istent, mint Szabadítót. Ahogyan Pál apostol is céloz rá (2Kor 4,17-18), azért nem érdemes feladni, mert semmi sem véges.
„Szomjas vagy, kivegyem a vizedet?” hangzott a kérdés a tűzpáromtól. Megitatott, majd visszatette a vizes palackot a hátizsákomba. Nézz körül, talán Te sem mész egyedül a nehézségekkel teli úton.