Ki áll a kormánynál?

2019. október 3.

Ha napjaink családjait vesszük szemügyre, sokszor tűnik úgy, hogy nem tisztázott az édesapák és az édesanyák feladata. Ebben a cikkben az édesapákról, mint a családi hajó „kapitányairól” szeretnék írni.

Amikor egy épület statikai állapota megromlik, általában aládúcolják, nehogy összedőljön. Napjaink kihívásai elég erősen kikezdik az élet, s így a családok támasztékait is. A hagyományos családi szerepek felborulása nagyban hozzájárul a gyermekek bizonytalanságához is. Ma, a korábban állandónak tekinthető értékeket, szerepeket és évszázados tradíciókat próbáljuk mesterségesen kimozdítani, astrukturálni.

Tekintélyproblémák

Egy óvodában zajlott a következő beszélgetés: „Játszunk papás-mamást? Én leszek az anyuka, te meg az apuka” – mondja a kisfiú a kislánynak. „Jó lesz?” A mi válaszunk erre csak ez lehet: nem lesz jó, mert ezek a szerepek nem felcserélhetőek! Isten más feladatot adott az apáknak és mást az édesanyáknak.

Az édesapa kell, hogy vezetője legyen családjának. Az édesapákat gondviselőnek, az édesanyákat gondoskodónak hívjuk. Olvastam egy ide vágó idézetet Pálhegyi Ferenctől, aki ezt írta: „Az édesanya szüli a gyermeket, de az édesapa a családot”.

Azt gondolom, sok gyermek megszületett, de még több igazi családnak a megszülésére lenne szüksége társadalmunknak és gyülekezeteinknek. Az édesapák korábban sokkal inkább támaszai voltak családjuknak. Az apa a tekintélyt képviselte felesége és gyermekei előtt. Ma sajnos sem az apáknak, sem az anyáknak nincs igazi tekintélye, ráadásul a felcserélt szerepek következtében komoly működési problémák léptek fel a családi rendszerben. Férj és feleség sokszor egymást hibáztatja a kialakult helyzetért ahelyett, hogy együttműködésben, egymást segítve a család előmenetelén dolgoznának. Arra van szükség, hogy újra elfoglalja helyét a családi hajó kormányosa. Ha hiányzik a kormányos, az egész család kárt szenved és előbb-utóbb elkerülhetetlen az ütközés. Ha nincs megfelelő irányítás, akkor gyermekeink olyanok lesznek, mint az áram, amely mindig a kisebb ellenállás felé halad. Amelyik szülői oldalon kisebb ellenállásba ütköznek, arra fognak haladni. Szeretném kívánni minden kedves édesapának, hogy álljunk oda újra a családi hajónk kormánykerekéhez, és vállaljuk fel a nehézségeket, konfrontációt és az elkötelezettséget, hogy minél több családi hajó célba érhessen, és ne szenvedjen hajótörést!

Jó az irány?

Mennyire nagy szükség van azokra az apákra, akik újra kimondják az igazságot gyermekeiknek, határokat adnak, a család működésének felelősségét magukra veszik, a feleségekkel egyetértésben hoznak döntéseket, jelölnek ki célokat, irányokat az egész család számára.

Azoknak az apáknak, akik elvesztették az irányítást saját életük és családjuk felett, szeretném vigasztalásul mondani, hogy van újratervezés és helyreállás. Nem árt néha ellenőrizni, vajon jó irányba halad-e családunk hajója, mert máskülönben úgy járunk, mint a következő történet hajóskapitánya: „Az éjszaka legsötétebb szakaszában a kapitány óvatosan kormányozta a hadihajót a ködlepte vízen. Összehúzott szemmel kémlelte a párás sötétséget, fürkészve a látótávolságon kívül leselkedő veszélyeket. A legrosszabb sejtelmei váltak valóra, amikor előttük erős fény villant fel a láthatáron. A katasztrófát elkerülendő, sietve rádióüzenetet küldött a közeledő hajónak: »Itt Jeremiah Smith kapitány beszél! Kérem, térjen ki tíz fokot délre. Vége.« A kapitány csodálkozására az elmosódott alakzat nem mozdult. Ehelyett rádión a következő válasz érkezett: »Smith kapitány, itt Thomas Johnson közlegény. Kérem, térjen ki tíz fokot északra. Vége.« A kellemetlen beszélgetés egyre erőteljesebb hangnemben folyt. A kapitány már hadbírósággal fenyegette Johnson közlegényt, majd végül kifakadt: »Utoljára parancsolom az Egyesült Államok kormánya nevében, hogy térjen ki tíz fokot délre! Hadihajó vagyok!« A közlegény végső válasza hidegzuhanyként érte: »Smith kapitány! Még egyszer, én parancsolom teljes tisztelettel, hogy térjen ki tíz fokot északra! Világítótorony vagyok!«”

Vigyázzunk hát, nehogy makacsságunk vagy nemtörődömségünk révén kárt szenvedjen a ránk bízott hajó. Legyünk jó kormányosok, akik Isten segítségével célba segítik a rájuk bízottakat!

Jánosi Ferenc
misszióvezető
Ifjúság és Családépítő Szolgálat (ICSÉSZ)
(Forrás: Élő Víz, pünkösdi hitéleti magazin – 2016)