Bakonycsernye háromszáz éves fennállási ünnepségsorozatának részeként retro istentiszteletet tartottak a Magyar Pünkösdi Egyház Bakonycsernyei Gyülekezetében május 12-én. Többen érkeztek a környező gyülekezetekből, és sok volt a látogató is. Az alkalom során régi dicsőítő énekek, bizonyságok, versek, megemlékezések hangzottak el, és a kórus mandolinkísérettel énekelt.

Az alkalmon Dömötör Péter lelkipásztor a Ruth 1. fejezete alapján beszélt Ruth életéről. A történet a bírák idejében zajlott, ami nagyon változó hangulatú, és változó körülményeket hozó időszak volt. Ruth könyve egy nyomorúságos helyzetre emlékszik vissza, amikor éhínség sújtotta Izrael földjét, emiatt Elimélek a családjával együtt elhagyta az otthonát, és Moáb mezejére, az istentelenek földjére költözött.

Isten áldást hozott ki ebből a nehézségből, hiszen két moábita lány betért az egyistenhívő családba, amikor hozzámentek a két fiúhoz. Ezek után viszont újabb nehéz helyzet következett a családra: meghaltak a férfiak a családban, és három özvegyasszony maradt egyedül. Akkoriban nem várt jó sor az özvegyasszonyokra, sokszor élet és halál kérdése volt, hogy lesz-e valaki, aki gondoskodik róluk. A két lány nagyon fiatal volt még, az Igéből és az akkori történelmi helyzetből következtetve talán 21-22 évesek lehettek. Amikor Naomi elindult vissza Izraelbe, és útközben felajánlotta a két lánynak, hogy forduljanak vissza, valójában azt is mondta, hogy nem veti meg őket, ha elhagyják Istent, és visszatérnek Moáb földjére, a családjaikhoz.

Amikor nagy probléma van, sokszor az emberek nem vállalják a közösséget Isten népével, és ezzel együtt Istennel sem. Az egyik lány, Orpá haza is tért.

„De Ruth azt felelte: ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Ruth 1,16

Ezzel Ruth azt is megvallotta, hogy a problémák és nehézségek ellenére is Istent és az Ő népével való közösséget választja, hogy a lelke megváltozott, és most már Istenhez kötődik.

Néha a nehézségek azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs helyünk az Úrnál. De ez hazugság, nekünk csak itt, az élő Istennél van helyünk.

Ez a történet a visszatekintésről szól. Ruth visszatekintett arra, hogy hozott egyszer egy jó döntést, és amikor jöttek a problémák, akkor is ragaszkodott hozzá, mert aki az Isten kegyelmét megismerte, az mindig vágyni fog rá.

Naomi azt mondta a menyeinek, mikor el akarta bocsátani őket: „Adja meg nektek az Úr, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában!” Ruth 1,9

A héber nyugalom szó nem csak nyugalmat jelent, hanem egy katonai kifejezés is, ami jelent védett támaszpontot, az ígéret földjét, Isten nyugalmát, áldást, mennybéli békességet, üdvösséget.

Senki sem akar áldatlan állapotok között élni. Mindenki Isten áldását keresi, csak mindenki máshol. Orpá neve azt jelenti: akaratos, hátat fordító. Sokszor azt hisszük, hogy ha hátat fordítunk Istennek, akkor majd könnyebb lesz a sorsunk. Tudjuk, hogy Moábnak nem lett jó sorsa. A tékozló fiú alapproblémája is ez volt: azt hitte, hogy több áldáshoz jut az atyai házon kívül. De azt nem vette számításba, hogy addig jár áldásban, amíg az atyai házban van. Ha elhagyjuk az atyai ház védelmét, akkor elhagyjuk Isten áldását is. Sokan belebuktak már ebbe. Isten nélkül nincs jövő, csak próbálkozások, csak Moáb.

Ruth sorsa az áldás lett. Ő volt Dávid király dédnagyanyja, és ezen keresztül Jézus Krisztus ősei között is ott van. Isten moábita létére belehelyezte őt az üdvtörténetbe.
Nem tudjuk Isten áldását előre felmérni, de az biztos, hogy aki megmarad Istenben, annak Ő áldásokat tartogat, mert szereti az Övéit. A nehézség vigyen közelebb minket az Istenhez, és ne távolítson el Tőle.

Az igehirdetés az alábbi linken visszanézhető:
https://www.facebook.com/mpebakonycsernye/videos/963787191716204/