FŐTITKÁRI ÜZENET
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenni. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” (Máté 24,6-8)
Évszázadok óta olvassuk Jézusnak szavait, időnként meg is fordult bennünk, hogy egyik-másik esemény már az általa utolsó időknek nevezett időszak kezdetét jelenti, de – mivel a veszélyhelyzet idővel mindig elmúlt, és esetleg addig sem minket terhelt legjobban – hamar elhalványodott bennünk ez az érzés.
Most egy újabb figyelmeztetést kapunk. Merthogy ez bizony az, az Úr, a világmindenség teremtő és alkotó Istene jelzi számunkra, hogy közeledik ennek a világkorszaknak a vége.
Minden kegyes szólam, és talán – engedjük meg, ilyen is van – őszinte érzés mellett is valójában felkészületlenek vagyunk. A ma Európában élő generációk nagyobb része számára ismeretlenek a hasonló megpróbáltatások, és a balkáni, illetve a közelmúltbeli krími háború, vagy nagyobb földrengések által érintetteken kívül alig van, akiben a legcsekélyebb rutin meglenne a komoly megrázkódtatás nélkül való átélésükhöz.
Az európai, és benne a magyar Eklézsia is felkészületlen, legalábbis ami a hitéletben kialakított „rutinunk” felborulásával járó viszonyok kezelését jelenti. Különös kegyelem, hogy a technika lehetőséget ad korábban nem ismert módokon történő kapcsolat-ápolásra, közösségi életre, azonban ezek nagyon is kétélű fegyverek a nehézség ellen, okunk van feltételezni, hogy magunk is sérülünk, veszítünk használatuk során.
Az Eklézsiának a tizenkét tanítvány és Jézus közössége óta szüksége van arra, hogy bizonyos anyagi kérdéseket is kezeljen. A mi korunkra a gyülekezeteknek kialakult az a gyakorlata, amivel a közös terhek viselésének és a misszió betöltésének pénzügyi feltételeit biztosítják, az erre a célra szánt adományokat összegyűjtik, és azokból fedezik a felmerülő szükségeket.
Jelenleg egy rendkívüli időszakban és helyzetben élünk, ez azonban nem fog örökké tartani, és az élet visszatér valahová a korábbi kerékvágás közelébe. Ahhoz, hogy gyülekezeteink, lelki munkásaink, missziónk ne veszítsék el a megélhetésükhöz és működésükhöz szükséges forrásokat, addig is, amíg a hagyományos istentiszteleti rend helyre nem áll, kérünk mindenkit, hogy azokat az anyagi eszközöket, adományokat, amelyeket jövedelmünkből az Úrnak visszaadunk, következetesen és lelkiismeretesen gyűjtsük, és az első adandó lehetőséget kihasználva juttassuk el a velük történő gazdálkodás felelősségével megbízott testvéreknek. Sem egy ilyen járványhelyzet, sem más nem változtat ugyanis az Ige azon parancsain, ami a jövedelmünkből hozott hálaáldozatokra vonatkoznak. Annál is inkább fontos ez, mivel lelkipásztoraink és az Egyház munkatársai tovább végzik munkájukat, az adott helyzetben a korábbiaknál még nehezebb feltételek mellett is.
Annak érdekében, hogy az Egyház fenn tudja tartani gyülekezeti szolgálatait és misszióját, kérjük, hogy azok, akiknek bankszámlájuk van, és rendelkeznek az átutalás lehetőségével, lehetőleg havi rendszerességgel utalják el adományaikat a lelki otthonuknak tekintett gyülekezet bankszámlájára. Aki csak készpénzben tudja tizedét, adományát félretenni, javasoljuk, hogy rendszeresítsen egy borítékot, amibe minden vasárnap tegye bele ezt, és amikor a lehetőség arra megnyílik, a borítékot lezárva juttassa el a gyülekezet pénztárosának kezéhez, aki a „békeidőben” megszokott rend szerint (tehát megfelelő kontroll mellett) ezeket az adományokat számba veszi, és elhelyezi a gyülekezet bankszámláján, vagy házipénztárában.
Bízunk abban, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli képességeket, készségeket, akár ajándékokat is felszínre hoz, amelyek végül az Eklézsia javát, missziójának betöltését szolgálják. Keressük Isten akaratát, ápoljuk a hívők közösségét összetartó kapcsolatokat, legyünk készek a segítségre szorulók és a rendkívüli munka terheit hordozók támogatására – és az Eklézsia erősebb lesz, mint valaha is volt!
Kecser István
főtitkár
