DIGITÁLIS OKTATÁS – INTERJÚ KIS ÁGNES INTÉZMÉNYVEZETŐVEL
A karantén időszakában sokunknak felborultak a mindennapjai. Nem volt ez másképp a Magyar Pünkösdi Egyház oktatási intézményeiben sem. Külső szemlélőként talán nem is volt olyan feltűnő, milyen magasságokat és mélységeket élhetett meg egy diák vagy tanár az online oktatás új, érdekes világában – ami merőben más volt az eddig megszokottól.
Isaszegre, a Gábor Dénes Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnáziumba látogattunk a napokban, ahol Kis Ágnes intézményvezetőt kérdeztük a járvány időszakáról, annak hatásairól.
Hogyan élték meg a karantén időszakát a diákok, tanárok?
“Az elején nagyon jól, hiszen a diák örült, hogy otthon maradhat, és azt gondolta, hogy az milyen klassz lesz, hogy nem kell iskolába jönni. A pedagógusok nagy kihívásnak élték meg, de ők is úgy, hogy az időbeosztásuk talán könnyedebb lesz, hiszen otthonról tudják elvégezni a munkájukat, és nem kell mondjuk másik településről ide utazniuk.
Aztán volt egy időszak, az első lelkesedés utáni megtorpanás, hogy mégis csak, a diák szempontjából: házi feladatokat kell írni, be kell osztani az időt, vissza kell küldeni az anyagokat – ezt a szülők is nagyon nehezen élték meg, főleg az alsóbb évfolyamoknál, hiszen komolyan be kellett segíteniük a munkába. A pedagógus is a közép-időszakban kezdett el ebben elfáradni, mivel ez egy intenzív, érdekes első időszak volt, ami az önképzésnek is a leglelkesítőbb ideje. De aztán, mikor már látszott, hogy nem is annyit dolgozik, mint a rutinszerűen megtartott óráival, hanem sokkal többet, akkor elérkezett egy mélypont. Majd a vége felé a nagy többség megint lendületet kapott az év végi hajrában.
A középiskolai matek tanárnőnk mondta, hogy neki 134 diákja volt, akivel napi szinten, de legalábbis heti munkaidő beosztásban kellett tartania a kapcsolatot, abból 30 volt, aki nagyon dolgozott végig. Ők azok, akik nagyon sokat is fejlődtek épp ezért, hiszen egyénileg többet tudtak velük foglalkozni. A legtöbb gyerek viszont elfáradt a végére.”
Mik az online oktatás előnyei, illetve hátrányai?
“Felső tagozatos magyar tanárunk kifejezetten az előnyök közé sorolta a következőket: Önállóságra nevel, fejleszti a kötelességtudatot, helyes időbeosztásra késztet. Nem utolsó sorban bővülnek a diák informatikai ismeretei.
Kollégáim pozitív tapasztalatai közé tartozik az is, hogy a tanári közösségben lévő kapcsolatok szorosabbá váltak az online oktatás ideje alatt. Egymást segítették, a jó gyakorlataikat megosztották, kinyitották a tudásukat a többiek felé, és a mélypontokban is tartották egymásban a lelket.
Amit én még hozzátennék az az, hogy szerintem az online oktatás az egyéni képességeket is nagyon klasszul fejleszti. Aki tényleg odatette magát (mivel egyénileg foglalkozott vele a pedagógus, egyénileg megnézte a munkáját, ő maga pedig egyénileg megnézte a feltöltött oktató videókat), nagyon nagyot tudott magához képest ugrani. Aztán persze ebből hátrány is következhet, hiszen aki mással kezdett foglalkozni, nem vett részt az órákon, egyre inkább leszakadt a többiektől. Éppen ezért biztosítottunk az év végén néhány alkalmat arra, hogy az, aki végképp elvesztette a fonalat, személyes korrepetálásban, felzárkóztatásban részesülhessen.
Itt fontos megjegyezni, hogy ennek a tanévnek csak az egyharmada volt a digitális oktatás, tehát a pedagógusok nem ez alapján zárták le a diákokat, hanem a teljes évi munkájukat értékelték. Van, akinek a digitális oktatás emelt a jegyén, aki pedig rontott, annak lehetőséget adtunk, hogy egyéb pót feladatokkal, akár így a végén személyesen is megmutassa azt, hogy ő most csak emiatt a fura helyzet miatt akadt el, de fel tudott zárkózni.
Mindemellett minden pedagógus úgy fogja kezdeni a következő tanévet, hogy beleszámolja ennek a Március 15.-e utáni időszaknak a negatív hatásait. Ismételni kell néhány anyagot, illetve megvizsgálni, hol tartanak a gyerekek, hiszen – és ez is a digitális oktatásnak a hátrányai közé sorolható – az online beküldött munkák, dolgozatok nem biztos, hogy mindig a reális képet mutatják arról a tudásról, amit a diák valóban elsajátított.
Nehézsége volt a karantén időszakának az időbeosztás. A gyereknek fokozottan koncentrálni kellett, hogy tanuljon, és ne számítógépes játékkal menjen el ez idő. Ugyanakkor nagyon nehéz volt beosztani az idejét még a pedagógusnak is, mert ugyan jó, hogy otthonról dolgozott, de valahogy jobban körülhatárolható volt az idő, amikor a hagyományos oktatási formát használt. Az otthon töltött idő egyfajta kikapcsolódási idő lehetett. A kollégáimtól azt hallottam, hogy ez most teljesen összemosódott, hiszen szinte egész nap, sőt még éjjel, vagy hajnalban is dolgoztak, keresték a legjobb digitális felületeket, játékokat, interaktív programokat, hogy izgalmassá tegyék az órákat.”
Változatosabb házi feladatok, interaktívabb tanórák, tankönyv-centrikus oktatás perspektívájának szélesítése a digitális technika magasabb fokú bevonásával. Ágnes elmondásai alapján ezek mind-mind olyan dolgok, amiket a pedagógusok tovább visznek majd, akár lesz még hasonló időszak a jövőben, akár nem.
Nem könnyű hónapok állnak mögöttünk. Sokan erejükön felül teljesítettek annak érdekében, hogy az oktatás ne csorbuljon, a tudás-áramlás digitális úton is megvalósulhasson. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, azonban azzal a Bibliai igeverssel zárnám a gondolatsorokat, amibe mindannyian bátran kapaszkodhatunk:
“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11)
Pócsi Ági
MPE kommunikációs munkatárs